Már régóta tudom, hogy mindig a részletekben csúsznak meg a dolgaim, és ez igaz a kiadásaimra itt Máltán is.

Megkapta Apa fél év után a várva várt fizetésemelést. Eddig 15000€/év kapott, most ezt emelték 17000€/évre és még örülhetünk is. Ennyi egy műszaki rajzoló fizetése itt Máltán. Ugyan rendszeresen, évente emelnének ezen, és túlórát is vállalhat, na de sokkal többre nem számíthatunk, ez pedig nem fedezi a kiadásainkat, és sajnos nem érezzük magunkat anyagilag stabilnak. Ehhez ugyanis legalább 2500€ lenne szükséges alsó hangon, ahogy az alábbi cikk is írja:

Már nagyon bánom, hogy még Magyarországon nem mentem el egy fogászati szűrésre, és csináltattam meg még akkor a rossz fogaimat. Mostanra az egyik (vagy kettő) fogam jobb oldalon eléggé fáj pár hete. Mivel kisugárzik a fájdalom egyszer úgy érzem alul, egyszer úgy érzem felül fáj, legtöbbször hátul. Hideget enni-inni sem tudok már, mert akkor belenyilall a fájdalom.

Gyanítottam, hogy egy egyszerű tömés itt már nem segít, és azt gondoltam, mivel hátul érzem ez csakis bölcsesség fog lehet. Mivel a pénzzel spórolnunk kell ezért úgy döntöttünk nem próbálkozunk a magándokikkal, olvastam, mert írták korábban mások, hogy elég drága dolog az errefelé. 

Ma megjelent egy nagyon jó és hasznos cikk az index.hu-n a fapados légitársaságok olcsó jegyáraival kapcsolatban: Hogyan lehet ennyire olcsó a repülés? 

Ennek utolsó bekezdéseiben írják, hogy "A dörzsölt utazók közt tartja magát az a légitársaságok és jegyárus oldalak által el nem ismert, de tapasztalati úton sokak által megerősített, hogy a légitársaságok árazóprogramjai a böngészési előzményeinket is felhasználják az árképzéshez: ha a sütikből arra következtet az algoritmus, hogy valami okból hajlandóak lehetünk többet fizetni a jegyért, akkor drágábban adja."

Az idei EperFeszt-et Mgarr-ban tegnap tartották, ahova mi is kilátogattunk. Reggel még nagy szervezgetések voltak, hogy milyen irányba buszozzunk, mert közben érkeztek az információk, hogy elég tömöttek a buszok a főváros felől. Így mi inkább a másik irányból, Észak felől közelítettük meg a helyszínt egy átszállással, és bár erre kevesebb busz jár és ritkábban, ettől függetlenül jól döntöttünk, mert kényelmesen utaztunk. Visszafelé már nehezebb volt, sajnos nem álltak meg a buszok a megállónkban, és sok várakozás után úgy döntöttünk inkább taxizunk, de erről még írok a poszt végén.

Ma ünnepli Málta, hogy az utolsó angol katona is elhagyta a szigetet! Tök jó, örülünk, mert újabb szabadnap, bár kivételesen itthonról is dolgozni kényszerül Apa. Ami viszont elég vicces, hogy ma indult a Lost and Found Fest, ami meg tízezer angol tinit vonz ide. Állítólag szokott is lenni ebből némi feszültség ezen a becses napon! A fesztiválnak köszönhetően, ma elég sok szőke, igen lengén öltözött fiatal hölgyet láttunk, és félmeztelen ifjakat, és szemlátomást elég másnaposak voltak. 

Itt a húsvét Nagy Péntekkel kezdődik, ami munkaszüneti nap, de egyéb szokatlan dolgot nem fedeztünk fel. Sokan voltak az utcán, tehát sokaknak volt szabad a péntekje, ami elég nagy kincs erre felé, hiszen a vendéglátásban dolgozók még duplázhatnak is ezeken a napokon. Máltán elég sok az ünnepnap, szinte minden hónapra jut egy (Public Holiday).

Tetszik! :)

Minden nagyon szép és érdekes, főleg, hogy teljesen úgy érzem egyelőre magam, mint egy turista! Persze, még nem voltak hivatalos ügyek, és még angolul se kellett nagyon beszélnem, néhány szón kívül ami muszáj volt, például boltban. Még úgy emberekkel sincsen sok tapasztalatom, de az biztos nagyon sok a magyar, mert magyarul beszélgetni sok embert hallok. Játszótéren, boltban, utcán és ahol Unokatesó dolgozik, ott szinte az egész személyzet magyar.

Mivel Apa (értsd férjem, gyermekeim apja) és Unokatesója előre mentek, hogy kicsit biztosítsák az érkezésünket, ezért néhány Máltai élmény így is ér már minket. Két kicsi gyerekekkel nekem se lenne egyszerű, így az Unokatesó Felesége segíti addig a mindennapjaimat, és együtt várjuk minden este a sykpe hívást, hogy megosszák velünk az élményeiket a Srácok.