ha felkel a nap

Már egy ideje tervezgetem, hogy hétvégén, amikor itthon van Apa, felkelek hajnalban (na nem kell ébresztőt beállítanom, mert a kisebbik úgyis hajnalban szokott először ébredni) és kimegyek megnézni a Napfelkeltét. Szombaton majdnem összejött, de inkább aludtam még, végül vasárnap félig sikerült is.

Azért félig, mert 6:20-kor kel hivatalosan a nap, amit talán Qawra Point-ról lehet is látni, de ez gyalogtávolságnak elég messze van, mondjuk gyors tempóval 15 perc. De a kisasszony pont ekkor ébresztett csak fel, így a reggeli 20 perces etetés kitérője után tudtam csak készülődni és elindulni, hét óra előtt valamivel. A pakoláskor kezdtem el igazán élvezni a dolgot, és nem is érdekelt, hogy már rég felkelt a nap.

Elmondhatatlanul jó érzés volt elrakni a táskába csak egy búvárszemüveg+pipa szettet, egy kis méretű törölközőt, egy fél liter tejeskávét langyosan, telefont és kulcsot. Ilyen kevés holmival még sose mentem a partra, mert amikor a két gyerekkel indulok útnak egy sporttáska is kevés néha. Úgy hogy nagy vigyorral és kevés motyóval elindultam a 80%-os páratartalmú legalább 25 fokos hajnalban a beach-re :). Nem akartam sokat gyalogolni, hogy legyen időm ücsörögni csak úgy, ezért a kiskavicsoshoz mentem. Egy, másfél órát lehettem egymagam. Megnéztem a gyönyörű tengert, ami most különösen tiszta volt, szép halacskákat és rákokat figyeltem sokáig. A víz ugyan kicsit hűvös volt mondjuk olyan 23 fok körül, de szerintem fél órát így is bent voltam.  

Amikor hazaértem még mindig aludt a kicsi lány (a nagy akkor kelt amikor elmentem)... mintha semmi nem történt volna, pedig de: anya kicsit feltöltötte az elemeket!

Voltunk a hétvégén a gyerekekkel is pancsolni épp az Qawra Point-nál. Itt a "medencében" (így hívják ezt az elszeparált területet, amit gyakorlatilag kivájtak a sziklából másfél méter mélyen, két oldalt egy keskeny sávot hagyva, ahol folyamatosan cserélődik a tengervíz) nagyon jól lehet szolkerezni (szabad tüdős merülés), mert nem túl mély, érdekes az élővilága és jó meleg a víz. Itt én is tudok sokat gyakorolni, és a nagylányunkat is próbáljuk már tanítani, hogy tudjon biztonságosan nézelődni a víz alatt. Persze Ő még csak pár másodpercre dugja le a fejét, de nagyon ügyes, és egyre jobban élvezi. Nagyokat kacag amikor meglát egy egy halacskát, igaz nagyon még nem veszi őket szemügyre.

Most is láttam új dolgokat, Apa mutatott egy tűzférget, amit egész közelről szemügyre vehettem (olyan 20cm példány volt), és megmutattuk a nagylányunknak is (de persze csak óvatosan mert csípős, mint egy medúza), és most, hogy már tudom mit keressek rögtön találtam még egyet egyedül is.

Találkoztam murénával is (ilyet már korábban is láttam), de alig lehet elcsípni őket, mert jól el tudnak bújni. Viszont most sikerült, és alaposan fel is mérgeltem, elég fenyegetőn nézett rám, aztán inkább odébbálltam. Így: