első látogatás az orvosnál

Újra betegek lettek a lányok, mind a ketten kb egy nap különbséggel, és persze a hétvégére. Most a kisebbet viselte meg jobban, Ő egy napig lázas volt, de gyógyszer nélkül szépen elmúlt. Folyt az orruk és köhögtek, szóval a szokásos takonykór, ami nem meglepő hiszen a nagyobbik most kezdte a sulit, és az időjárás is elég szeszélyes, plusz még Apa is fájlalta a torkát, így volt honnan elkapni.

Végül igazolás végett, és mert a nagyobbiknak úgy láttam antibiotikum kellene (elég zöldes volt az orrváladék), meglátogattuk a rendelőt Mosta-ban, ahová tartozunk. Mint kiderült ide éjjel nappal lehet menni, egy kicsit olyan érzésem volt mint egy kisebb kórház ügyelete. 17 órára értünk oda, de jobb lett volna egy óra múlva érkezni, mert mire sorra kerültünk olyan 18:30-ra, bizony akkor már alig volt néhány ember. 

Rövid regisztráció (minden papírt és okmányt vittünk, de végül csak az ID miatt kapott papírt kérték el, ami ideiglenes igazolványunk, mást nem, még Apa fizetési papírja se kellett) után, kaptunk egy sorszámot, és leültünk. Egy idő után rájöttünk itt nem pörögnek a dolgok, így a nagyobbal Apa elment a közeli játszótérre, a kicsi meg elaludta az ölemben a jó levegőn egy padon. Aztán vissza a váróba, és be a dokihoz. Három kicsi rendelőt láttam, meg egy nagyobb vizsgálót, de szerintem nem mindenhol volt orvos. Mi azt hiszem egy máltai dokit kaptunk, gyorsan beszélt, de egész jól értettük. Az elején nehézkesen ment, de végül minden fontos témára sor került, alaposan megvizsgálta őket (hőmérőzés, tüdő hallgatás, torok kukucskázás) és ahogy gondoltam a nagylány kapott antibiotikumot, a kicsi meg szirupot a köhögésre. Felírta egy papírra a nevét a gyógyszereknek, meg az adagolást, aztán még egyezkedtünk az iskolai igazolásról egy sort, mert itt az a szokás, hogy maximum 3 napra adnak igazolást, ha nem javul az állapota, vagy indokolt még otthon lennie akkor vissza kell vinni, és újra kérni igazolást. Érthetetlen számomra, de majd megszokjuk ezt is. Most az igazolást is papíron kaptuk, de az iskola időközben odaadta a kartonját, amit majd vinni kell a dokihoz és ezen igazolja majd le a hiányzást.

Voltunk kicsit nyaralni is, ha már itt vagyunk Máltán... Mellieha Bay egy kedvelt strand a családosok körében, mert homokos partja van, és a tengerbe is hosszan be lehet sétálni, nem az a hirtelen mélyülő, így a kisgyerekek is pancsizhatnak. A víz kristálytiszta, alig hullámzó és az időjárás is remek volt még napon se izzadtunk, de azért jó meleg volt, enyhe szél azért lengedezett, de az UV index a legmagasabb volt, erre már nagyon oda kell figyelni. Kicsit búvárkodtunk, én láttam megint lepényhalat, Gábor meg morgóhallal, tintahallal, és ahogy a képeken látszik tengeri csillaggal is találkozott. Mi korán érkeztünk, akkor még alig néhányan voltak, de aztán délre már szépen megtelt a strand.