felkészülés

Az előkészületek eltartottak egy fél évig, de az agyalgatáson túl nem mondhatnám, hogy túl sok időt töltöttünk a szervezésre. A facebook egy kincs, ezt belátom. Eddig nem igazán értettem mire használható, de erre pölö nagyon. Remekül szerveződnek csoportok a külföldön élő magyarok köré, akik ilyen-olyan módon próbálnak segíteni, információkat megosztani egymással. Ez egy nagyon hasznos dolognak bizonyult, még akkor is, ha sokszor végül mégsem úgy volt ahogy azt írták korábban. Nade mivel Máltáról van szó ez nem is meglepő. (Legalábbis ezt állítják sokan, és biztosan igazuk is van, hiszen nekik már van benne tapasztalatuk, nekem még nincs). Ha más országról lenne szó, lehet másképp zajlik minden, de mi Máltát céloztuk be. 

Fontos volt hogy angolul tudjunk tanulni, és az is, hogy ne fázzunk. A gyerekeknek is jó legyen meg a Apanek is. Apa már volt Máltán ezelőtt 7 évvel, és egy év tapasztalatával "végül is miért ne" alapon határoztuk el, hogy átcuccolunk. Ráadásul Apa imád búvárkodni, így a jó hangulatát egész jól megalapozta a gondolat, hogy meló után merülhet! 

A fizetések nem kiemelkedőek Nyugat-Európához képest, de valamivel jobban kijöhetünk mint Magyarországon. Főként a turizmusból élnek a helyiek, és a külföldiek is ezen a területen vállalnak munkát. Az egész sziget egy nagy nemzetközi katyvasz, sokféle ember megfordul ott munkavállalás kapcsán, főleg a szezonban ami elég hosszú, hiszen jó az idő áprilistól októberig. A turisták pedig ezrével érkeznek. 

Néhány lexikális infó a szigetet kicsit több mint 400 000 máltai lakja, angol és máltai a hivatalos nyelv, kisebb a területe mint Budapest, Európában az 5. legkisebb állam és Málta a világ egyik legsűrűbben lakott állama, az év 90%-ban süt a nap és kellemes vagy meleg az idő (a többit lásd: Wikipédia). 

Minimum érdekes. Sokan írták a facebook csoportokban, hogy vannak városok ahol a gyerek egyszer s mindenkorra felejtse el a motorozás/biciklizést, meg egyébként is bicikli és motor eleve nem jó választás a közlekedésre. Autó vagy public transport. Eléggé belevágtam a közepébe és ezek az infók még csak másodkézből valók, így annyira nem relevánsak ebben a bejegyzésben. 

De velem is így volt ez már az elején, bele a közepébe. Kérdeztem - válaszoltak, olvastam sokat, informálódtam, térképet böngésztem hol lenne jó lakást keresni, szóval próbáltam felkészülni, mintha mindenre lehetne, hogy ne érjenek meglepetések, főleg a gyerekek miatt. Felelősen és felkészülten akartam nekivágni már amennyire lehet (aki ismer tudja elég rugalmatlan vagyok sajna)... és itt tartok. Hogy mi sikerült ebből nem tudom. Három hét múlva főpróba, addig meg a feszült vá.... vágyakozás! :)

Apa már ott "pihenget" (hiszen vasárnap van). Meg is érdemli, mert amíg mi itthon jókat ettünk ők (értsd az unokatestvére meg Apa) ezalatt a 3 hét alatt lakást és munkát kerestek, és szerencsére Apa talált is a szakmáján belül bár nem mérnökként mérnöki fizetéssel, de közel hozzá, és a fizetésen meg majd dolgozunk (még később kifejtem), így mi már a tutiba megyünk. Hallelujah!

A költözés nem túl drasztikus a pakolás szempontjából. Nagyjából minden marad itthon a házban, és a legszükségesebbeket ami a mindennapokhoz kell azokat bőröndbe raktuk/rakjuk és repülővel szállítjuk. Kivéve egyet. Azt egy transport céggel vitetjük ki, játékok, könyvek néhány nehezebb és apróbb dolgot. 

Amit még itthonról intéztünk az a bérlet, (remélem mire kiérkezünk meg is érkezik a Apához), így amikor elénk jönnek a repülőtérre, már kedvezőbb jegyárral tudunk utazni. Taxi meg egyebek spórolás miatt nem jönnek számításba, ismerősünk még nincs akinek lenne is autója és be is vállalná a fuvart. Facebookon már barátkoztam, és egyelőre nagyon jók a tapasztalataim. Kedvesek és segítőkészek az emberek, személyesen nem tudom kivel sikerül jó barátságot kialakítani, de azon vagyok, hogy barátokra leljek ott is. Persze nem lenne gond ha más nemzetiségűek is lennének.