mennyi az annyi (1.)

Megkapta Apa fél év után a várva várt fizetésemelést. Eddig 15000€/év kapott, most ezt emelték 17000€/évre és még örülhetünk is. Ennyi egy műszaki rajzoló fizetése itt Máltán. Ugyan rendszeresen, évente emelnének ezen, és túlórát is vállalhat, na de sokkal többre nem számíthatunk, ez pedig nem fedezi a kiadásainkat, és sajnos nem érezzük magunkat anyagilag stabilnak. Ehhez ugyanis legalább 2500€ lenne szükséges alsó hangon, ahogy az alábbi cikk is írja:

kép: http://www.wheresmalta.com/moving-to-malta/

Nagyban könnyítene a helyzetünkön, ha én is dolgoznék, de a bölcsőde még intézés alatt, és ahogy ismerem a gyerekeket, az sem feltétlen egy folyamatos kiszámítható elfoglaltság nekik, hiszen sajnos gyakran betegszenek meg az első időszakban. Apa ahhoz, hogy több fizetést kapjon mondjuk mérnökként, azt gondolom kellene még fejleszteni az angolt, és/vagy egyéb nyelvet, és talán nem ártana egy-két helyi barát, ismerős sem a könnyebb boldoguláshoz. Bár elképzelésem szerint egy pozitív attitűd, egy helyes önértékelés, és egy határozott fellépés sokat használ egy állásinterjún.

Sajnos azonban, az utóbbi években egyre fáradtabbak lettünk, és én rengeteget mérgelődök emiatt a szerintem kizsákmányoló és bonyolult kapitalista 21. századon. Ami ugyan gyakran nagyon megkönnyíti az életünket, de sokszor meg is nehezíti egyben. Apa leginkább azon mérgelődik, hogy nincs egy jó, pénztermelő vállalkozása...  pedig akár már lehetne is, de valamiért ez még nem jött össze.

Ahogy olvastam is egy blogban nemrég, most hiába is próbálom megerőltetni magam, hogy pozitívabb legyek (végtére is Máltán vagyunk és ez elég, gondolhatnánk), a felszín alatt viszont eléggé neki vagyok keseredve, és ezen hirtelen nem is tudok változtatni. Amit tehetek, hogy a jelen pillanat boldogságait megélem, és emlékeztetem magunkat, hogy miért döntöttünk úgy, hogy eljövünk Magyarországról. Nem adom fel, hogy jobb legyen, de nem azért indultunk útnak, hogy tovább küzdjünk a megélhetésünkért. De ez csak egy a sok ide vezető gondolat közül, és érveket mindkét ország mellett és ellen fel lehet hozni. Gyakran meg is tesszük, főleg most, hogy látogatók vannak. 

Ó persze hogy szóba került vajon jobb-e az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, a fizetések, a kikapcsolódás és pihenési lehetőségek? Talán igen, de be kell látnom még nagyon korai lenne felelősségteljesen válaszolni. Pedig azon túl, hogy itt én és a családom idegenek vagyunk, eddig mindenki nagyon-nagyon kedves volt velünk, annak ellenére, hogy még a nyelvet sem beszéljük jól. Magyarországon otthon voltam, jól beszélek magyarul is és mégis sokszor éreztem magam nagyon kellemetlenül, sőt rengetek cinizmusnak és megalázásnak is részese voltam! Bizonyára itt is tapasztalni fogok még hideget, meleget egyaránt, de már eltelt fél év, és még szerencsére csak jó dolgokban volt részünk, bár fel voltam készülve sok olyan dologra, amik másokat elrettentenek Máltától.