A héten először teljesítettük az 5 napos ütemtervet az iskolába járással kapcsolatban (fenti képen balra a fa mögötti épület a suli), és minden napra jutott valami pozitív, sőt péntekre már a lányom is csak majdnem sírt, de végül nem, mert odakísértem a "barátnőjéhez" és együtt leültek kirakózni.
A suli körül reggel nagyon pörög az élet. Rengeteg autó, és sorra érkeznek a buszok is a gyerkőcökkel, azok az anyukák pedig akik ráérnek miután lerakták a porontyot, beülnek még egyet kávézni dumcsizni a közeli italozóba a parton, és délután is előbb érkeznek és ott gyülekeznek. Általában ebben a két időpontban szépen megtelik ez a nem is annyira kis kávézó, és a közeli padok többségén is anyukák beszélgetnek. Az ovis csoportok kivételével a gyerekek reggelente a tornateremben gyülekeznek (de ez nem kötelező, ha jól láttam ki is lehet maradni belőle) és együtt énekelnek, tapsolnak, táncolnak valami épp menő számra, és csak aztán mennek a termekbe. Ez szerintem nagyon menő:
A kicsiknek is megvan a rutinjuk, én bekísérem a terembe és akkor már látom, hogy az öt kis asztalkához ki vannak készítve a játékok és vígan játszanak vele a már ott lévő gyerekek. Egyiken egy autós terepasztal van felállítva, rendszerint itt a fiúk gyülekeznek, a többin kirakós, vagy gyöngyfűző játék. Hogy aztán hogy telik a nap azt csak nagy vonalakban tudom abból amit a lányom mesél. Esznek, kimennek az udvarra, wc-re mennek, van valami kézműves elfoglaltság is minden nap, és a bevitt kispárnán is ülnek, amikor azt sejtem valamit tanítanak nekik, vagy beszélgetnek valamiről.
Reggel szinte mindig rohantunk a buszhoz, (a kisebbik lány hordozóban rám kötve, nagylány a babakocsiba, mert különben elég hosszúra sikerülne a séta), mindaddig amíg pétneken úgy döntöttem kaka rá, nem sietek, van hogy fél 9-kor is látok beérkezni gyerekeket és egyáltalán nem kapkodtak, akkor én is lazítok. Egyébként is jó fáradt voltam már péntekre. Mivel a buszok mostanában egész tűrhetően jönnek, mindig sikerült 8 körülre beérnünk. Ezután a kisebbikkel többször is kihasználtuk a tengerpart közelségét és leültünk kicsit, én nézelődni Ő pedig enni, vagy sétálgatni. Részlet a látképünkből:
Majd haza busszal és egy kis tengi-lengi után a korai ébredésnek köszönhetően hamar elfáradt és aludt egyet délelőtt (aztán délután is).
A hétfő és a kedd így telt el, 1:15-re mentem érte délután, ahogy kérték, de kapunyitásra mindig vártunk 20-30 perceket, ami a nagy melegben annyira nem volt kellemes. Később a vitrines infó táblán láttam kiírva, hogy 1:30-ig nem is nyitnak kaput, így csütörtökön már nem is siettem. Az "óvónéni" mindig elmondta, hogy kis sírás után gyorsan megnyugodott a nagylány és rendben telt a nap, ez megnyugtat, bár amikor érkeztem már nagyon várt és látszott az aggódás az arcán, hogy biztosan érkezek-e, és mikor... Szerda különleges nap, mert buszos kirándulásra mentek a Malta National Aquarium-ba, amiért legomboltak rólunk 5€-t (pedig 4 éves korig ingyenes a behopp). Ez a nap persze tetszett neki, jókat mesélt élvezte a buszozást. Csütörtök ismét egy átlagos nap, de azért lényegesen jobb volt az óvónéni szerint is, és én is láttam, hogy felszabadultabb volt, amikor érkeztem, pénteken pedig csak fél napos volt, így 11:30-ra kellet mennünk érte.
Délután, mivel hazafelé már nem sietünk annyira, jó 30-45 percig szokott tartani az út, no meg elég fáradt is a nagylány. Rendszerint átöltöztetem és váltócipőt is mindig viszek, mert 25-28 fokok vannak, abban a zárt cipőben így is jól beizzad a lába. Ebben nagyon egyedül vagyok, mindenki úgy viszi haza a gyereket, ahogy van, mintha előírás lenne, hogy hazafelé is az egyenruhában kell lenniük (lehet, hogy így van, majd valaki felhomályosít). Itthon aztán gyors kaja és Ő is alszik egy nagyot, volt hogy 2 és fél órát, viszont így az esték is eléggé elhúzódnak sajnos.
Ezeket pedig jövet menet fotóztam. A házakat, mert tetszenek a színes bejárati ajtajuk, a hajó magáért beszél, a sétány a hatalmas pálmafák miatt és úgy egyébként a látványa miatt. Az utolsó képet pedig azért készítettem, mert azt hittem közmunkások szemetet szednek és hirtelen nagyon megörültem, de közelebb érve láttam, hogy csak az elhervadt virágokat gyűjtik be. Másnap egyébként a helyükre új virágokat ültettek, és ahol dolgoztak ott még a szemetet is összeszedték, úgyhogy végül nem tévedtem nagyot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.