véleményem

Kikívánkozik belőlem egy kis szubjektív iromány, mert többször volt, hogy vélemények feszültek egymásnak abban a facebook csoportban, ahová mostanában gyakran "járok". 

Mit jelent Nekem az Egymást segítő Máltai MAGYAROK?

Mit jelent segíteni egymásnak? Szerintem online több ezer kilométer távolságból (vagy akár a szomszéd szobából is), mindenképp csak behatárolt segítségnyújtásról, némi eligazításról, információ cseréről lehet csak szó! Ebben a csoportban már többször, többen feltették ugyanazokat a kérdéseket, amikre segítőkészen voltak akik megadták ugyanazokat a válaszokat: mikor érdemes ide utazni, mennyiből lehet elkezdeni, hova érdemes költözni, mennyibe kerül ez az amaz, hova, hány méter, sok vagy kevés stb... Ha valaki pedig itt él már egy ideje, akkor is lehetnek olyan élethelyzetei, amikbe lehet más már belelépett, van tapasztalata, legegyszerűbb tehát feltenni a nagy kérdést, amire gyakran jönnek is a segítő szándékú válaszok. Erre szerintem tök jó ez a csoport.

Meg arra is, ha a delikvens aki tag és jól ért valamihez, amit pénzért kínál a többi tagnak, szerintem ez is segítségnyújtás. Hiszen egy-egy szolgáltatásért otthon is kifizetjük a súlyos ezreket. Itt is pénzből élnek, még ha tegyük fel nem is a szakmájában dolgozik valaki. Ez nem egy hatalmas baráti kör, ezek az emberek idegenek egymásnak, így nyilván nem fog ingyen megcsinálni egy burkolást, vagy beállítani egy futóművet. De ha az emberfiának szüksége van ilyen jellegű munkára bátran kérhet segítségül elérhetőségeket, ajánlásokat a csoportban! 

Önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül pedig meg lehet osztani olyan hasznos   információkat, amiket újak és régiek is örömmel, vagy épp meghökkenve olvashatnak, hogy az "ahhhhaaa" élmény után boldogabban térjenek nyugovóra.

Amire viszont nem jó, hogy konkrét élethelyzeteket próbáljon meg az ember megoldatni, főleg másokkal. Szerintem ez már nem segítségkérés, ezen nem is lehet segíteni. Én is így kezdtem: még Magyarországról próbáltam minden kényes szituba beleképzelni magam, főleg a gyerekekkel kapcsolatos nehéz helyzetekre gondolva, mert nem akartam meglepetéseket. Alaposan próbáltam behatárolni mikor mit tehetek, például ha betegek hova vigyem őket orvoshoz, és így tovább. Volt hogy nem kaptam válaszokat, most már tudom miért. Magyarország más mint Málta. Ott élve nehéz eligazodni az itteni bürokrácián, nehéz elképzelni, hogy milyen a buszokon utazni két gyerekkel, vagy elmenni orvoshoz, és mindemellett rengeteg dolog mégis ugyanolyan, és az ember meglepődik, hogy milyen könnyen vesz egy-egy akadályt. 

De tagja vagyok más segítő szándékú csoportoknak is, más témában, és ott se lehet sokszor megúszni a személyeskedést, ami akkor is betalálhat valakinek, ha nem is neki szánják. Pozitívan is!!! Sok ilyen hatásvadász videó kering a neten, sokszor el is pityeredek rajta, hiszen ember vagyok (sőt hormonbomba). Na de tényleg, szerintem ki kéne már végre alakuljon egy morál, hogy a véleményünket még tiszteletben tartva másokét se irjuk ki. A buszon se fordulnak egymáshoz az emberek és mondják meg a magukét, utána biggyesztve, hogy bocsi ez csak az én véleményem. 

Fú de nehéz ez, mert mindemellett baromira elszigetelődik az ember. Én például hiába kapkodom a fejem, hol vannak a konkrét segítségek. Ha az ember már belerokkan, és közben többször kiabált és mégse segített senki, akkor marad a "megveszem magamnak"? Egyszerűen nem látok más megoldást: meg kell fizetni annak az idejét és energiáját akitől az ember segítséget kér? Mi itt Máltán, a szupergyönyörű tenger és környezet mellett, az édes kicsi gyerekeink szüleiként teljesen tanácstalanok vagyunk Hozzáteszem, akárcsak Magyarországon, mert bizony ez a gondunk velünk utazott.

Na, de ezt megoldani már tényleg nem alkalmas a facebook, és ez csak az én véleményem... ;)