inspiráló Emberek

Nah, megint egy személyesebb poszt, vannak ugyanis ezek a mély időszakok, amikből úgy érzem, sose szabadulok. Épp egy ilyenben vergődök, amikor ráakadtam egy számomra nagyon inspiráló Emberre. Ez a Hölgy nagyon jól ír, irigykedek is érte. Két fórumon is aktívan posztol, vezet egy blogot, és van egy facebook közössége is. És kiderült, az Ő egyik közeli történetét én is hallottam sajnos: gyászol. Nemrég vesztette el az egyik fiát a három közül itt Gozó szigeténél.

Alapvetően már az is inspirált, ahogy ezt a hihetetlenül kegyetlen eseményt megpróbálja feldolgozni, de engem inkább az nyűgöz le, mennyire helyére tudja tenni magában az anyaságát, a nőiességét, meg mindenét, és most a gyászát is. Lehet rosszul gondolom, az is lehet megcáfolna ebben, de én egy nagyon tudatos embernek "látom", és kicsit sem kertel az érzéseit illetően. Minden posztját  ugyan még nem olvastam, sőt az is lehet, már könyve is megjelent valahol (amilyen jól ír nem lepődnék meg), de az a pár bejegyzése az nagyon betalált nálam. Sok szavával maximálisan egyetértek, és nagyon sok mindent hasonlóan élek meg, pedig a gyerekeink abszolút nem ugyanaz a korosztály, és teljesen más problémákkal küzdenek a mindennapjaikban mint mi, mégis mintha csak magamat olvasnám. De persze én közel sem tudom ilyen jól megfogalmazni a gondolataimat.

Egyébként sokszor eszembe jut mióta először olvastam, hogy felkeresem Őt, hogy csak meséljen, beszéljen hozzám. Most nagyon közel van, konkrétan itt St Pawl il Bahar-ban, és ha rászántam volna már magam, fel is kereshettem volna itt a neten, de valamiért úgy vagyok ezzel, ahogy egy tinilány lehet egy popsztárral... Talán jobb ha megmarad annak, amire épp most szükségem van tőle, belőle: az inspiráló szavaira.

És rengeteg expat anyukáknak (értsd külföldre szakadt) létrehozott facebook csoportban is benne vagyok (ír, német, osztrák, máltai anyukák...), ahol látom, hogy mennyire nem is vagyok egyedül a problémáimmal, sokszor Ők is sok erőt adnak, annak ellenére, hogy sok hülyeség is folyik azért. Tudom ám, hogy úgy általában manapság nagyon megviseli a csajokat az anyaság, hiszen sokan egy szerepként, vagy fejezetként éljük meg az anyaságot, amellett, hogy valójában teljesen más érdekel, más dolgokat (is) szeretnénk csinálni. De erről már panaszkodtam korábban, hogy mennyire nincs segítsége és ideje a nyugati világban a családoknak. 

Már régen kizártam minden rokonomat, barátomat és ismerősömet a facebook falamról (jelzem nem vagyok ezzel egyedül ahogy hallom), ezúton is elnézést akit ez bánt, de egyébként is jobb szeretném, ha valaha összefutunk még, akkor lenne mit mesélnünk egymásnak. Nameg most valahogy lehúz, ha más életének történéseit látom, nem feltétlenül tudok együtt örülni, vagy sírni velük. Én most magam körül söprögetek.

Így próbálom én helyére tenni az érzéseimet és a világ üzeneteit felém (írhatnám azt is, hogy a körülményeket), észrevenni a jeleket, és kizárni a múlt és a jövő súlyos terhét, mert előbbit rohadtul nem látom kikerekedni, utóbbival meg nem látom értelmét foglalkozni. Ráadásul az elmúlt pár hétben egyszerűen sehogy nem tudod kikeveredni a kérdések tömkelegéből. Válasz persze nincs, vagyis de, van, de túl sok, és nincs egy egyértelmű igen vagy nem, csak a sok 'talán' meg 'ha', és én ebbe jelenleg belezakkanok. 

Most az olvasmányok hatására próbálok egy kicsit belelazítani a dolgokba (oké egyébként is ezt próbáltam, csak most valahogy könnyebb), és beinteni a világnak egy jó nagyot. Így kezd kikerekedni valami olyasmi, hogy a kaland lesz az, ami jót tehet velem. Mert egyébként szegény vagyok mint a templom egere, na nem anyagilag, hanem a tehetségek terén, mert sajna semmi különleges képességem, képzettségem nincs semmihez, és az anyaság mint kizárólagos elfoglaltság nekem nem jelenti azt a boldogságot. Vannak (és mennyire felnézek rájuk), akiket egyszerűen felvillanyoz, kiteljesít és egyenesen tökéletesen boldoggá (na persze tudjuk, ez nem egy konstans állapot) tesz az, hogy anyuka lehet. Én a másra is vágyok, de ahhoz jelenleg, se idő, se pénz, se energia, sőt ötlet se nagyon, hogy mi legyen az a más.

Az első pár hónapot sikerült szerintem Máltán kalandként megélnünk, nekem is, és a gyerekeknek is, talán csak Apa érezte azt, hogy ugyanabban a mókuskerékben kénytelen pörögni, és a napfény, meg a tenger nem kárpótolta Őt azzal szemben, hogy még most se keres annyit, amennyiből kényelmesen eltarthatja a családot. Neki is megvannak a gondjai, és a vágyott céljai, és egyre jobban nehezedett rám is a miből fogunk megélni, mit és hol fognak tanulni majd a gyerekek, milyen bölcsi, ovi, suli lesz nekik itt, és úgy ámblokk van e egyáltalán itt jól élhető jövőnk. Az idő múlásával egyre több hibát találtam Máltában, mintha csak önigazolást szeretnék nyerni arra, hogy miért is lesz olyan jó elmenni innen. Pedig ha szétnézek (vagy olvasom a Hölgynek a blogját), annyi szépet lehet felfedezni még itt, még csak egy fél éve vagyunk a szigeten, ez nagyon kevés idő az akklimatizálódáshoz. 

Megkértem Apát, ha lehet most mindenki foglalkozzon egy kicsit a saját szarjaival, és hagyjuk egymást békén. Ha már egy kicsit jobban érezzük magunkat (én legalábbis), és esetleg eszünkbe jutottak okos dolgok, akkor később majd összebeszélünk. Továbbra is teszem a dolgom, a nagylányt iskolába viszem, ha épp nem beteg (eddig nem volt még egy teljes hetünk a suliban a betegségek miatt), kimegyünk sétálni nagyokat, főzök-mosok-takarítok, és néha még sikerül is elkapnunk néhány boldog pillanatot, olyankor puszit nyomunk egymás arcára és örülünk. Így jutott erre a hétvégére nekem is és Neki is egy kicsi pancsolás meg napozás, sőt a gyerekeknek is kijut a mókázásból, lásd képeken. Szóval annyira nem rossz a helyzet, csak simán megint változik valami a Mátrixban....

Barátnőm - akivel ideérkezésem után egy héttel ismerkedtem meg - ezen a héten Írországba költözött, szerintem ez is nehezíti a történetet, de neki viszont most végre nagyon jó, ez azért örömmel tölt el engem is. Talán még összehoz minket az élet.

Az időjárásról: ide is elért a vénasszonyok nyara, jelenleg egy hőhullám miatt még mindig kitart a meleg, hétfőre 30 fokban reménykedhetünk és Magyarországon is lesz egy kis enyhülés, ha jól hallottam. De a folytatást nagyon bizonytalannak látják az időjósok. Az is lehet hogy 10 fokot visszaesik, és még esni is fog. Ami most Magyarországról nézve biztosan megmosolyogtató, hogy dehát az csak húúsz fok. Nos egy fűtés nélküli teljesen kőburkolatos lakásban már annyira nem látszik mókásnak, főleg ha keresztül fúj a szél a lakáson és még a páratartalom is magas lesz, na akkor még sírva is fakadok... Fázni fogunk!