még mindig zajlik...

Ismét fogorvos témában: szerdán éjszaka sajnos már nem tudtam aludni a fájdalomtól, egy Algopyrint bevettem, de semmit nem használt, végül pár óra kínlódás után csak elnyomott valamennyire az álom. És persze fogadalmat tettem, hogy másnap elmegyek végre fogorvoshoz, akármennyibe is fog fájni (hahaha - érzitek a viccet?).

És be is tartottam. Mivel előzőleg már az Expats Malta csoportban is kifaggattam az itt élő külföldieket, hogy melyik fogorvost ajánlják, így csak el kellett döntenem a két rendelő közül ami egymás mellett van, melyikbe menjek be. Mind a kettőhöz kaptam ajánlást is név szerint, de már nem volt időm várni, hogy ki mikor rendel így az elsőbe, ami közelebb esett egyszerűen bementem. Igaz a másikban már jártunk a gyerek végett amikor tele volt aftával a szája, és Apa is oda ment, amikor bedagadt a fél arca, de valamiért nekem az a rendelő nem volt szimpatikus. Ez egy kicsit modernebbnek tűnt, és bár 5-10€-val drágábbak az áraik, gondoltam biztos van oka. 

Egy nagyon kedves asszisztens lánynak elpanaszoltuk mi a baj, aki megértően bólogatott és biztosított róla hogy valamilyen úton módon még ma pontot tesznek a fájdalmam végére, azaz elkezdik a gyökérkezelést. De várnom, kell, mivel először az időpontosokat fogják behívni. Óh nem baj várok én, gondoltam, hiszen még mindig nagyon fájt, igazából egész nap kínlódtam még vele, úgyhogy tudomásul vettem. Apa és a gyerekek nem is vártak velem, elmentek játszira aztán haza, én meg egy-másfél óra múlva sorra is kerültem, már jóval a rendelési idő után negyed nyolckor. A doktor néni ugyanolyan fiatalnak tetszett, de nagyon kedves és megértő volt, elmeséltem neki, hogy már előzőleg jártam a Mater Dei-ben, és ott felmérték a problémát, volt röntgen, így ezt itt most megspórolhattam. Ellenőrizte azt a bizonyos ötös fogat jobb felül, és Ő is azt látta, hogy az lesz a gond. Fél nyolckor látott neki, az érzéstelenítéssel alig vártunk pár percet, de olyan profin adta be, hogy se azt nem éreztem amikor beszúrta, se utána se semmit a kezelésből! Ez volt tehát az első alkalom, szólt ha később mégis fájna vegyek be nyugodtan egy Panadolt (előzőleg már beszéltünk róla, hogy a kicsi lányom még anyatejes, de ez nem akkora gond, bevehetem), de ha valami egyéb gond lenne bármikor soron kívül fogad. Recepciónál kiderült ez a hölgy pont az a doktornő akit előzőleg ajánlottak a fent említett csoportban (Dr. Sarah Ghio - Norden Dental Clinic), és hogy Ő csak hétfőn és csütörtökön rendel délután 3 és 7 között. Ez még jobban megerősített benne, hogy időben érkeztem, de végül is a pénz is most lett meg erre.

Merthogy a gyökérkezelés alkalmanként 70€-ba kerül, ha kettő akkor csak 140€, de inkább három akkor ugye 210€. Négy azért nem szokott kelleni, akkor már húzás van. Szóval kiperkáltam a 70€ és kaptam két időpontot a következő kezelésekre, reménykedve, hogy talán egy időpont is elég lesz!

Félmosollyal (mert a másik fele le volt biggyedve a zsibbadástól) és nagyon boldogan mentem haza, még beszéltem és énekeltem is, olyan jó érzés volt hogy nem fájt semmi. Még Apát is felhívtam, pedig pár perc múlva találkoztunk otthon. Két óra múlva ment ki az érzéstelenítő hatása, de érdekes egy kicsit se izgultam, valahogy éreztem, hogy ez rendben lesz, mostantól nincs fájdalom. És nem is lett! Úgy látszik ez az egy kezelés is nagyon hatékony volt, és azóta se érzek semmit (mondhatnám: nah ez a fog megdöglött), tehát nagyon bízom benne, hogy még egy kezelés és véglegesen tömheti is be a fogam. 

Juppí! Ez a kálvária lassan lezárulni látszik.

Jöhetnek a következő kihívások... Ó, és jönnek is. 

Apukám most itt van látogatóba, ez megint egy kicsi nyaralást kölcsönöz a hétköznapoknak, de sajnos (ahogy Magyarországon is) elromlott az idő, elég változékony lett, sokkal több felhő van, mint amennyit az utóbbi fél évben láttam összesen. Gondolom pár nap és szél is lesz hozzá, vagy már holnap, és ahogy olvastuk a hőmérséklet is visszaesik kissé, lesznek napok amikor "csak" 26 fok lesz. Azért kicsit reménykedtem, hogy apukámról azért lefolyik még pár izzadságcsepp a strandon, mert Ő azt imádja ha 35 fok van. 

Vele együtt megérkeztek a bőröndben amit a tesóm vásárolgatott össze a kérésünkre, mert Magyarországon minden olcsóbb felkiáltással. Nagyon sokat segített, ezúton is köszönöm neki, iszonyú sokat ment a dolgaink után, de nekünk így fele annyiba kerültek a cuccok, és szerintem még így is ajándékba kaptunk egy csomó mindent tőlük. (Köszi, köszi, köszi!) Így a sulis listát majdnem teljesen kipipálhatom, pár dolog még hiányzik de mivel azokat még én sem tudom micsodák, ezért majd a helyi papír-írószer szépen összeszedi nekem. Kértünk még egy két kedvenc tusfürdőt, sampont és ilyen-olyan cuccokat a DM-ből., és érkezett a gyerekeknek sok-sok téli meleg bundaholmi, mert azért bár itt fagyokra nem számítunk, de azt mondják csontig hatoló hideg van a 10 fokban a magas páratartalom miatt. De azért remélem, még nem kell erre készüljünk.

Unokatesóék pedig felmondtak közben a munkahelyükön, és úgy döntöttek mennek haza október elején, immáron végleg, és nem terveznek ide visszajönni. Megértjük, nem jött be nekik annyira, de szerintem talán azzal szúrtuk el csak, hogy az anyagiak miatt össze kellett költözzünk. Azt gondolom jobban érezték volna magukat ha egyedül lakhatnak, és lehet mi is, de ez már lényegében mindegy. Jön az ősz megújulunk mi is, jöhetnek a változások és az új kihívások. Legalább a fogam már nem fáj....

Ja, és közben csendben megjegyzem, mivel a fizetésemelés nem úgy sült el ahogy azt vártuk, és még mindig csak épp kijövünk ebből a pénzből, ezért Apa folyamatosan keresi a lehetőségeket, és számba vesz még pár országot, én meg még mindig munkát keresek a hétvégére. Ő viszont most nagyon arra felé hajlik, hogy próbáljuk meg máshol. Ő már nem várna, hanem akár holnap Svájcba vagy Németországba költözne, de én nagyon bizonytalan vagyok, és nagyon félek, mert a németet még annyira se beszéljük mint az angolt. Más nem is tart vissza, de ez nagyon. Szeretném ezt az egy nyelvet, az angolt végre úgy beszélni, hogy azt megértsék bárhova sodor az élet, és én is ki tudjam magam úgy fejezni ahogy azt szeretném is! Mert látom, nagyon sok mindent megértek, sokszor ugyan csak kikövetkeztetem, de válaszolni még mindig mekegek, mert annyira úgy szeretném mondani ahogy kell, ahogy a sulikba tanították. 

Meglátjuk mit hoz a jövő, most semmi sem fix, semmi sem biztos, várjuk a visszajelzéseket, hogy az élet sodor-e minket valahova, vagy tennünk kell-e valamit.

Egy pár pillanatkép, jártunkban-keltünkben: