Hetek óta tartó vívódásaink után döntöttünk így. Egyik felünk sír, a másik örül... Rengeteg pro és kontra érvünk volt, mind a maradás mind a hazaköltözés mellett, és elsősorban magunkat és a gyerekeket tartottuk szem előtt, háttérbe szorítva a kedvező időjárást és a tengert. De azért nem volt ennyire egyszerű.

Igaz még nem lehetek teljesen biztos, de nagyon valószínű ez a hét teljesítve lesz a suliban. A nagylány - ahogy írtam is korábban - a helyi állami iskolába jár (St Paul's Bay Primary School), igaz egyelőre csak kindergartner azaz ovis szinten, de gyakorlatilag ez már része az iskolának.

Nah, megint egy személyesebb poszt, vannak ugyanis ezek a mély időszakok, amikből úgy érzem, sose szabadulok. Épp egy ilyenben vergődök, amikor ráakadtam egy számomra nagyon inspiráló Emberre. Ez a Hölgy nagyon jól ír, irigykedek is érte. Két fórumon is aktívan posztol, vezet egy blogot, és van egy facebook közössége is. És kiderült, az Ő egyik közeli történetét én is hallottam sajnos: gyászol. Nemrég vesztette el az egyik fiát a három közül itt Gozó szigeténél.

Közben megfogalmazódott mi az amit annyira nem tudtam megszokni itt Máltán: az átgondolatlanságot! Ezt nem is részletezem, lehetne hosszan írni, hogy miben tapasztaltam ezt, de aki idejön nyaralni, vagy ideköltözik az látni fogja, egyből! 

Azt hiszem erre mondják itt Máltán, hogy:

"This is Malta!"

Immár második évfolyamos oviba járunk a nagylánnyal, és azt látom most határozottan jobban élvezi, mint az előző pár hónapot még a nyári szünet előtt. Nem is fejtegetem a miérteket, csak örülünk neki. Nagyából beszereztük a laza kis listát, ami egész évre kell a gyerek jó mulatságához (filc, ragasztó, ceruzák, papírzsepi stb), ugyan egy-két dolog kimaradt, de fokozatosan gyűjtögetem és viszem be nekik. A tavalyi egyenruha még mindig jó rá, csak cipőt vettünk újat, de azt se kellett volna, mert kaptunk egyet ajándékba tesóméktól, és ahogy elnéztem azt jobban is szeretni. A kilátás a suli mellől még mindig a régi:

Most, hogy annyi rokon és barát meglátogatott minket - aminek nagyon örültünk - , sokszor felmerült a kérdés milyen apróságot vigyenek haza emlékbe, vagy az otthon maradtaknak ajándékba. Persze ez pénztárcafüggő is, de azt láttam sajnos lehetőségekből nincsen ellátva a környékünk.

Mivel Málta nem kifejezetten az az ország ahová félretenni érkezik az ember (az ugye inkább Németország, Svájc stb), ezért érdemes legalább az elején néhány dologra odafigyelni, amivel fontos eurókat spórolhatunk. Sokáig tanultam én is, hogy észrevegyem a lehetőségeket, és nem kérdés, hogy ez az új képességem Apa érdeme! Ezúton is köszönöm neki! 

Ismét fogorvos témában: szerdán éjszaka sajnos már nem tudtam aludni a fájdalomtól, egy Algopyrint bevettem, de semmit nem használt, végül pár óra kínlódás után csak elnyomott valamennyire az álom. És persze fogadalmat tettem, hogy másnap elmegyek végre fogorvoshoz, akármennyibe is fog fájni (hahaha - érzitek a viccet?).

Már régóta tudom, hogy mindig a részletekben csúsznak meg a dolgaim, és ez igaz a kiadásaimra itt Máltán is.

Megkapta Apa fél év után a várva várt fizetésemelést. Eddig 15000€/év kapott, most ezt emelték 17000€/évre és még örülhetünk is. Ennyi egy műszaki rajzoló fizetése itt Máltán. Ugyan rendszeresen, évente emelnének ezen, és túlórát is vállalhat, na de sokkal többre nem számíthatunk, ez pedig nem fedezi a kiadásainkat, és sajnos nem érezzük magunkat anyagilag stabilnak. Ehhez ugyanis legalább 2500€ lenne szükséges alsó hangon, ahogy az alábbi cikk is írja: