Ma ünnepli Málta, hogy az utolsó angol katona is elhagyta a szigetet! Tök jó, örülünk, mert újabb szabadnap, bár kivételesen itthonról is dolgozni kényszerül Apa. Ami viszont elég vicces, hogy ma indult a Lost and Found Fest, ami meg tízezer angol tinit vonz ide. Állítólag szokott is lenni ebből némi feszültség ezen a becses napon! A fesztiválnak köszönhetően, ma elég sok szőke, igen lengén öltözött fiatal hölgyet láttunk, és félmeztelen ifjakat, és szemlátomást elég másnaposak voltak. 

Itt a húsvét Nagy Péntekkel kezdődik, ami munkaszüneti nap, de egyéb szokatlan dolgot nem fedeztünk fel. Sokan voltak az utcán, tehát sokaknak volt szabad a péntekje, ami elég nagy kincs erre felé, hiszen a vendéglátásban dolgozók még duplázhatnak is ezeken a napokon. Máltán elég sok az ünnepnap, szinte minden hónapra jut egy (Public Holiday).

Tegnap korábban el tudott jönni Apa a melóból. Egyrészt azért mert fél órával előbb ért be, másrészt mert az építkezésen (ami mellé ki van vezényelve műszaki rajzolónak), elszabadult egy kis azbeszt por... A kollégája szólt, ha akar elmehet. El akart! Ma bement a melóhelyére, és vastagon állt mindenhol ez a nem kicsit rákkeltő cucc. Sajnos egyelőre nem tudom mi lett a sorsa, remélem nem neki kell még el is takarítani. Mivel tegnap elég nagy szél volt kapott belőle jócskán a környék, de ezzel nem nagyon törődnek sajnos. Viszont a fákat gyökerestül költöztetik (bízom benne egy jobb élet reményében):

Tetszik! :)

Minden nagyon szép és érdekes, főleg, hogy teljesen úgy érzem egyelőre magam, mint egy turista! Persze, még nem voltak hivatalos ügyek, és még angolul se kellett nagyon beszélnem, néhány szón kívül ami muszáj volt, például boltban. Még úgy emberekkel sincsen sok tapasztalatom, de az biztos nagyon sok a magyar, mert magyarul beszélgetni sok embert hallok. Játszótéren, boltban, utcán és ahol Unokatesó dolgozik, ott szinte az egész személyzet magyar.

Mostanában nem mindig sikerül jól kiszámolni, hogy mire mennyi idő szükséges, de a tegnap... Tegnap épphogy sikerült. Na jó mindenol volt 5-10percünk.

Tényleg röviden, az utazás nagy tanulsága, amibe nyilván csak a kezdő és két gyerekkel repülőzők futnak bele, hogy inkább 3 óra legyen az a 2 óra a felszállás előtti érkezés, és hiába lehet felvinni viszonylag sok és nagy kézipoggyászt, legközelebb elég lesz a két gyerek és max egy pelenkázós táska.

Máltán is felgyorsultak az események. Mivel bejelentett munkája van Apának ezért elkezdte intézni a Residence Card-ot ami a helyi lakcímkártya. Egyelőre még csak annyiról tudok beszámolni, hogy bement a hivatalba ahol ez igényelhető és átvette a szükséges formanyomtatványokat. Amik egyébként innen letölthetőek. Én mint Feleség és a Gyerekek szintén megkapjuk a kártyákat alanyi jogon, nem kell bejelentkeznem sehova. Természetesen itthon sem kell kijelentkezni lakcímileg, de a TB felé mindenképp jeleznem kell és a szociális juttatásokra is már Máltán leszek jogosult, azaz itthon ezeket szintén le kell mondanom (családi pótlék, gyes).

Máltára beköszöntött az esős, változékony tavasz. Ma reggel jégeső, villámlás, amolyan nyári zivatar szerűen. Mellé "csak" 14-16 fok napközben, ami azért kellemesnek mondható, főleg ha süt a nap.

Apa az ebédidőket kihasználva elsétálgat erre-arra Valettában, a munkahelye körül és próbálja megtalálni a megfelelő ebédet. Legutóbbi kaja képen:

Egy kicsit elkiabáltam az előző posztban ezt a Voafonos roaming csodát. Bementem, hogy elintézzem és kiderült hűség van a kártyákon amiket flottában használtunk, és elég kemény kötbért rónának fel, ha variálnék velük, így egyelőre marad minden. Viszont a hölgy megsúgta, hogy március végén lesz valami változás a roaming díjak terén, és várjak, mert lehet jól is járhatok még. Egyelőre tehát ha valaki csevegni szeretne velem marad a viber és skype, hogy ne fizessünk érte sokat. Aztán ha lesz varia, akkor jelezni fogom.

Mivel Apa (értsd férjem, gyermekeim apja) és Unokatesója előre mentek, hogy kicsit biztosítsák az érkezésünket, ezért néhány Máltai élmény így is ér már minket. Két kicsi gyerekekkel nekem se lenne egyszerű, így az Unokatesó Felesége segíti addig a mindennapjaimat, és együtt várjuk minden este a sykpe hívást, hogy megosszák velünk az élményeiket a Srácok.